Cyrano szíve

Kit szeretett Cyrano? 

Senki nem tud biztos választ adni. 1977-ig az volt általánosan elfogadott, hogy ifjú korában sokat korhelykedett, ivott, szerencsejátékokat űzött és bordélyról bordélyra járt. Azt nem nagyon taglalták, hogy vajon érett férfikorára megkomolyodott-e.

1976-77 környékén Jacques Prévot előállt a felfedezéssel: Cyrano de Bergerac meleg volt¹. Az okfejtése: egyrészt abból vezette le, hogy a szerelmes levelekből hiányzik az eroticizmus, másrészt két levélnél (hivatkozások: Egy vörös hajú hölgyhöz, Szerelmes levelek VII.) a kéziratból egyértelműen látszik, hogy férfi az eredeti címzettjük. (Prévot szerint a többin is látszik, hogy utólag változtatták meg a nyelvtani nemüket, nekem ehhez nincs szemem, talán mert tanult nyelvem a francia, és nem anyanyelvem.)  A VII. szerelmes levél címzett levél Prévot szerint Saint-Evermond, és a stílusa alapján a szerzője kaphatott biztatást a címzettől. Saint-Evermond viszont tudomásunk szerint ciszhet, a nőkhöz vonzódott². De ha egyszer nem valódi szerelmes levelek, akkor nem lehet tréfa az eredetijük? Montaigne-t is meggyanúsították férfiszerelemmel, mivel egynémely barátjával olyan hangnemben levelezett, mint "fülig szerelmes kamaszok" szokása, majd az irodalomtörténészek megvilágosodtak: a korszakra jellemző hangvétel ez. Arról nem is beszélve, hogy a Nyár mellett írt levél végén is akad valami, ami a mi olvasatunkban már túlmegy a baráti hangvételen (...mivel ön és én ugyanaz vagyunk, ma nem választom el magamat öntől, csupán azért, hogy szemtelenül saját magamnak üzenhessem...) 

Le Bret életrajzában (ami nagyon is tiszta életűnek mutatja barátját), azt olvashatjuk: "Il accompagnoit ces deux qualites d’une si grande retenue envers le beau sexe, qu’on peut dire qu’il n’est jamais sortie du respect que le notre lui doit; et il avoit joint a tout cela une si grande aversion pour tout ce qui lui sembloit intéressé, qu’il ne put jamais s’imaginer ce que c’estoit de posseder du bien en particulier, le sien estant bien moins a lui qu’a ceux de sa connoissance qui en avoient besoin. Aussi le ciel qui n’est point ingrat, voulut que d’un grand nombre d’amis qu’il eut pendant sa vie, plusieurs l’aimassent jusqu’a la mort, et quelques-uns memes par dela." (Ezen két tulajdonság, /ti. egyszerű étkek fogyasztása és a bor kerülése/ mellett olyan visszafogottan viselkedett a szebbik nemmel szemben, hogy sosem hagyta el a tiszteletet, mivel a mi nemünk tartozik nekik; továbbá iszonyodott mindattól, mit érdekből tettek, hogy elképzelni se tudta, bármit is a magáénak mondjon, és ne tekintse azon ismerősei tulajdonának, kiknek szüksége volt rá. Az ég, mely nem hálátlan, úgy akarta, hogy nagyszámú barátra tegyen szert élete során, kik a halálig szerették, és néhányan még azon túl is.) Egyértelmű a célzás: Cyranot nem érdekelték a nők. 

Cyrano műveiből mit láthatunk? Ne feledjük, hogy egy alkotó írása a gondolataira nyit ablakot, nem a hálószobájára! De az bizonyos, hogy a férfiszépséget több helyen csodálja, míg sehol nem találunk olyan leírást, ami a nők szépségén úgy ámulna. Eltréfálkozik azon, hogy nővé váljék maga is, mind a Holdbéli utazásban, mind a Gerzannak írt levelében. Sőt, a Holdban még akad egy hímje is: Domingo Gonzales Godwin regényéből (Man in the Moone, 1638.); mivel a holdlakók egy új majomfaj példányainak vélik őket, a királyi pár elhatározza, hogy ezt a fajt meghonosítja a saját hazájában is. Utasításba adják hát, hogy fektessék össze Gonzalest és Dyrconát, hogy szaporodjanak, és "On executa de point en point la volonté du prince, de quoi je fus tres-aise pour le plaisir que je recevois d’avoir quelqu’un qui m’entretint pendant la solitude de ma brutification"; azaz mindenki pontról pontra végrehajtotta a Herceg akaratát, amiben nagy örömömet leltem, hiszen így beszélgethettem valakivel elállatiasításom magányában. Az "on" és a "nous" névmások franciául igen hasonló jelentésűek, nous=mi, on=általános alany, amibe a beszélő magamagát is beleérti; tehát a fordításnál a 'mindenki végrehajtotta' és a 'mindannyian végrehajtottuk' egyaránt használható. Különös módon ezt a passzust nem törölték a szöveg megtisztítása során, bár elég sokat húztak-átírtak 1656-ban, mikor előkészítették kiadásra. Lehet, hogy mégsem olyan egyértelmű utalás, mint ahogy mi olvassuk? 

Az Entretiens pointus egyik poénja pedig így szól: 

XIX. (Socrates) et de lui-meme qui se plaisoit a l’amour des males, il assura qu’il en soit ainsi, pour etre honteux au point de se cacher derriere les autres. (Socrates magamagáról: mivel szerette a férfiak szerelmét, de biztosított arról, olyannyira szégyelli ezt, hogy mások mögé bújik miatta. Ezt a tréfát az első kiadás 1662-ben még tartalmazta, később kicenzúrázták.)

A ragaszkodó, szinte rajongó szeretet több helyen is megjelenik a regényeiben, akárcsak a testi kapcsolat, de mintha a kettő között sosem lenne ok-okozati összefüggés. Szerelmes történetek? A pacsirta és a Nap-démon története (testiség nélkül), meg a Dodonai erdő meséjében  (ahol még egy transz férfi is felbukkan) jelenik meg, semmi egyéb. 

Cyrano Egy barátjának szóló vigasztaló levél, mit a barát apósa örökkévalóságáról írt, szerintem gyanúsan úgy néz ki, mintha Cyrano saját, testileg-szellemileg leépült apjára panaszkodna benne. A címzettje? De la Chapelle, aki pedig nem is volt nős, mint azt 1935-ben Lachevre megjegyzi, nem kis meglepetéssel. 

D'Assoucy és de la Chapelle szóváltásai is hasonló következtetésekre vezetnek. D'Assoucy azzal vádolja Chapelle-t, hogy Cupidónak hódol Vénusz helyett. Úgy meséli, hogy Chapelle még 17 éves sem volt egészen, amikor néhai B. (Feu B., Cyrano) bemutatta őket egymásnak, és Cyrano akkor már ette Chapelle kenyerét és hordta lepedőit. (Pizsama parti, vagy szerelmi viszony? Az irodalomtörténészek hajlamosak a Holdban a 'házigazda fiát' Chapelle-ről mintázott karakternek tekinteni; a Nap elején is hosszasan vendégeskedik Dyrcona Colignac és Cussan uraknál, tehát 'eszi a kenyerüket és hordja lepedőiket'.) D'Assoucy saját beszámolója szerint úgy elment az idő a beszélgetéssel, hogy rájuk sötétedett, és késő lett volna hazamenni, így Chapelle nagylelkűen ott marasztalta, és megosztotta vele az ágya felét, majd amikor az éjszaka d'Assoucy érdeklődése felébredt iránta, Chapelle azt örömmel fogadta. (Chapelle 21-22 évvel fiatalabb d'Assoucynál.) Egy 1665-ös, Chapelle-nek szóló levélben d'Assoucy azt állítja, hogy megismerkedésük előtt már C. B. tanítgatta Chapelle-t a szerelem dolgaira. Ezt a C. B.-t általában Cyrano (de) Bergerac-nak olvassák, bár Alcover megjegyzi, d'Assoucy sehol (vagy sehol máshol) nem utal Cyranora C. B.-ként³. 

Remekül elpletykálkodunk, de semmivel nem jutunk közelebb ahhoz, hogy kit szeretett Cyrano. Egyébként Cyrano de Bergerac minden valószínűség szerint meleg volt. Ugyan minden, amit tudunk, csupán közvetetten utal erre, mégsincs semmi okunk (közvetett bizonyíték, utalás, vagy bármi egyéb), ami arra hajthatna, hogy egyebet tételezzünk fel. 

Nincs kétségem afelől, hogy ha^* ismerte a szerelmi vágyat, az nem a nők felé irányult; semmiképpen sem vádolhatjuk azzal, hogy ellenszenvvel viseltett volna bármely nemi irányultság iránt. Talán epikureistaként, talán más okból, a magánéletet tisztelte, nem hordta a hajtókáján szerelmi ügyeit, és másoknak is csupán akkor hánytorgatta fel, ha azok súlyos erkölcsi vétséget követtek el viszonyaikkal. (A "gyilkos és rágalmazó jezsuita papot" gyermekmolesztálásal vádolja, egy hasonló levélben egy másik paptanárt titkos viszonnyal, amivel álszent módon megszegi szüzességi fogadalmát; d'Assoucyról is tesz egy-két megjegyzést, ami biza erre érthető.) Miért feszegetjük hát ezt a kérdést? Azért, válaszol  Prévot professzor úr és Alcover professzor asszony, mivel abban a korban, ahol akár ki is végezhettek embereket azért, mert a saját nemükhöz vonzódtak, mégis lényeges tudnunk, egy írót, egy gondolkodót hajthatott-e szerelme lázadásra.

Jegyzetek:

¹Cyrano de Bergerac: Œuvres complètes, Texte établi et présenté par Jacques Prévot; Librairie Classique Eugène Belin, Paris, 1977.

²Jacques Prévot: Cyrano de Bergerac L'écrivain de la crise; Ellipses Édition Marketing S.A., Paris, 2011.

³Madeleine Alcover: L'autre au XVIIe siècle. Actes du 4e colloque du Centre international de rencontres sur le XVIIe siècle. Un gay trio : Cyrano, Chapelle, Dassoucy, Tübingen, Gunter Narr Verlag, 1998.

^*Az emberek nagyjából egy százaléka nem ismeri a szerelmi vágyat, ők aszexuálisok. (Szerelmesek lehetnek, vonzódhatnak valamelyik nemhez, vágyhatnak arra, hogy párkapcsolatra lépjenek - csak éppen ehhez a vágyhoz nem társul az az érzés, hogy de jó lenne azzal a személlyel az ágyban; minden egyéb eleme egy kapcsolatnak vonzó lehet a számukra, csak épp a testiség nem.) Ennél nagyjából négyszer gyakoribb az, hogy valaki a saját neméhez vonzódjon.