Fordítás, ferdítés és (ön)cenzúra

Mi lehet a legnehezebb része a fordításnak?

Számomra az, ami a leginkább természetes volt a XVII. században: ami annyira magától értetődő, hogy senkinek sem kellett hozzá magyarázat.

Epikureista felfogás, platóni barlanghasonlat képe? Ugyan! A Nap államai és birodalmai elején, hajnalok hajnalán, az egyik karakter lélekszakadva befut, úgy lohol, hogy még a fülén is próbál levegőt venni, és már mondja is: épp csak magamra kaptam a pourpoint-om, és jöttem önökhöz. A midet kaptad magadra? (Mert már annyira barátságba keveredtem a figurával, hogy csak úgy letegezem.) Hát a pourpoint-omat! Talán köntös, vagy házikabát, tétovázok, mert annak lenne értelme. Csakhogy ekkoriban még a hálóing sem terjedt el, jut eszembe, leginkább csupaszon alszanak, nem lehet arra fogadni, hogy hálókabátjuk már van. A pourpoint, az micsoda magyarul, kérdem először a google fordítótól. Azt feleli, pourpoint az magyarul is. Szerintem pedig ilyen magyar szó nem létezik, nézzük, hátha angolul többet kiokoskodok belőle. Angolul doublet, válaszol a fordító AI. Dublé? Eddig azt csak úgy ismertem, mint kis értékű, aranynak látszó tárgy anyaga. Az pedig nem valószínű, hogy ez az úriember éppen az aranyozott huszonnégy karátos trombitaréz ökörlánca nélkül ne mutatkozna mások előtt. Akkor kérdezzük meg a keresőmotort, hátha többet segít! Elő is hozta, hogy a doublet olyan szövésű anyag, hogy a színe meg a visszája más színű. Valahogy csak eljutottam addig, hogy a pourpoint hosszú ujjú zeke (még a nagyszótárban is benne van, ha éppen ott kezdtem volna a kutakodást), de az már a ruhadarab történetével együtt jött, a google azt is kihozta, hogy akkoriban minden úriember ezt hordta. Nem kellett tovább törnöm azon a fejemet, hogy ez a szereplő pávakakas-e, avagy reménytelenül ódivatú. Néhány oldallal odébb újra előkerült ez a hosszú ujjú zeke, már a főszereplő viseli, utcai hordásra, így nem ment teljesen kárba az a negyven perc, amit a pourpoint szó lefordításával töltöttem. 

Máshol Cyrano pajtás így jellemzi a párbajozót: "Néha úgy képzelem, hogy tarajos süllé változtam, mivel senki sem közelíthet hozzám a nélkül, hogy meg ne szúrná magát." Szép kép, mulatságos kép, de miért pont tarajos sül? Az európai tarajos sül Itáliában él, nem fed át az elterjedési területe a célközönségével. Miért nem sündisznó, azt mindenki ismeri? Hosszas kutakodás után rátaláltm, hogy másfél évszázaddal korábban XII. Lajos tarajos sült veretett a pénzérméire és a fegyverzetére. Erre egyrészt már Cyrano (és az olvasói) öregapja sem igen emlékezhetett, másrészt miért pont tarajos sül került az aranyakra? Innen visszafejtve eljutottam a francia Wikipedia "Tarajos sül rend" címszaváig, ami alig három mondat: még egy évszázaddal korábban Francia Lajos alapította a Tarajos Sül Rendet, hogy megmutassa Burgundi Jánosnak, éppúgy nem tart tőle, és megbosszulja rajta a pártütést, ahogy a tarajos sül lövi ki tüskéit az ellenségeire. 

Ha nem lenne internet, nem boldogulnék sehogy a fordításokkal, a sarki könyvtárban hónapok alatt sem szedném össze, ami szükséges a szövegek megértéséhez. 

Máskor a véletlen szerencse sietett a segítségemre. Ez ugyan a Holdbéli utazáshoz tartozik, de itt mesélem el. A Paradicsomban a Tudás fájának gyümölcse érdekes szerkezetű: vastag héj borítja, amelyiket elfogyasztva az ember lelkére sűrű sötétség ül, akár évtizedekig is csupa sületlenséget hord össze, olyannyira elbutul. A gyümölcs húsa pedig felfoghatatlan világosságot ad, mintha ezernyi szem hatolna az ember elméjébe, és tudása határtalanná válik. Véletlenül találtam rá (az agykutatás történetét keresve Charles G. Gross: Brain, Vision and Memory című könyvében), hogy a XVI. században élt anatómus, Archiangelo Piccolomini különböztette meg először a kéregállományt a fehérállománytól, illetve azt is megtudtam, hogy a hippokratészi iskola az agy funkciójának a négy alapvető testnedv egyikének, a flegmának a termelését tudta be. Az agyat éppen úgy vizsgálták, mint mi, csak éppen más eszközökkel: böködték, és figyelték, hogy mi lesz. (Elektromosság még nem volt.) Mivel az agykéreg érzéketlen, a fehérállományba belebarmolva pedig kiváltottak valamiféle választ (érzetet vagy mozgást), ezért úgy vélték, hogy az agykéreg funkciója a flegma termelése (nyák, takony), és a fehérállomány felelős az idegi funkciókért. Még Malpighi is, a XVII. század vége felé, mirigyes szerkezetűnek írta le a kéregállományt. Így beláthattam, hogy a Tudás Fájának Almája valójában egy agy. (Addig nem is sejtettem, hogy van valami azzal az almával, amit nem értek.)

Nem feledkezem meg arról sem, hogy itt, a saját oldalamon másképpen olvassátok Cyrano de Bergerac műveit, mintha tisztességes könyvben adták volna ki őket. Amíg a végére nem érek a teljes életműnek, mindig válogatok, éppen mihez nyúljak, később is egyértelmű lesz mindenki számára, hogy azért fordítom, mert szeretem, mert érdekesnek, értékesnek találom, mert egyetértek, vagy legalább úgy általában, nagy vonalakban és alapvetéseiben jó kijövök vele. Egy hivatalos kiadónál megjelent Cyrano-összest minden olvasó Cyrano műveinek tekintene, és a fordítót csupán közvetítőnek, aki valamilyen módon megnyerte ezt a feladatot, tisztességet vagy nyűgöt. 

Az elmúlt három-négy évszázadban sokat változott, hogy mit illik, és mit nem. Felháborító, vagy legalább nagyon kényelmetlen, amikor valakit testi adottságai miatt gúnyolnak, még ha olyasmi miatt is teszik ezt, amiről éppen maga is tehet. Így bizony nehezebben szánom rá magam a Monfleury vagy Scarron ellen írt levelek fordításainak, még ha 122 éve hangzik is el a színpadon Monfleuryről: "A színpadból legott büfét csinálok,/És ezt a hurkát szeletekre vágom!"; vagy éppen "Ez a szilén, aki olyan pohos,/hogy köldökét nem éri a kezével" (E. Rostand: Cyrano de Bergerac, Ábrányi Emil fordítása). A Scarron ellen írt levélhez pedig hosszabb lesz a jegyzet, mint maga a fordítás, lehet, hogy még előszót is kanyarítok hozzá. Akkor miért nem hagyom ki inkább? Azért, mert az cenzúra lenne, amire nem jogosított fel senki, ami ellentétes a cyranoi felfogással. A második levélfordításommal már belefutottam egy dilemmába: Egy gyilkos és rágalmazó jezsuita ellen írt levelében Cyrano előveszi a legócskább antiszemita szöveget, miszerint "azsidókmegöltékaJézuskát", amit azzal enyhítettem a szövegtörzsben, hogy a zsidók után zárójelben odaírtam: főpapok, így nem a vallás, hanem a papság felé terelem az olvasó figyelmét. A lábjegyzetben megvallom, hogy ez csak az én hozzáfűzésem, bár Cyrano nem antiszemita, hanem azért hozza fel ezt az ősi vádat, mert a jezsuita rendet kifejezetten a zsidók és prostituáltak megtérítésére alapította Loyolai Szent Ignác, és a térítés gyakran (a mi fogalmaink szerint) erőszakkal történt. (A kereszténységet ugyan nem lehet senkire erőszakkal rákényszeríteni, aki csak kényszerítés miatt kereszteltetik meg, az elhagyhatja a vallást, de az erőszakot csak arra értették, ha többen fogták le a megtérítendőt, míg a pap a fejére öntötte a keresztvizet.) Ez az "azsidókmegöltékaJézuskátzás" a szatíra része, nem a zsidók ellen irányul, hanem egy jezsuita (a jezsuita?) a célpontja, mégis úgy gondoltam, biztosabb, ha a felületes olvasó nem szerezhet olyan benyomást, mintha antiszemita gondolatokat propagálnék, vagy éppen Cyrano lett volna az. Ha egyszer igaziból is megjelenik, már nem ferdítek egy kicsit sem, nem gondolkodom azon, mit gondolnak majd rólam az emberek, ha ezt meglátják!