Levelek

2020.08.31 22:37
Uram, A fakultás ezen figura éltét sokkal jobban fedi majd el önnek, mint én tehetném: hagyja hát, hagy cselekedjen az orvosi kar, annak olyan karja van, aminek csapásait senki sem védheti ki. Erre azt feleli, hogy apósa már tíznél is többször meghaladta az elmúlás korát, hogy a Párka nem emlékezett rá, és hogy mostan, hogy már annyit haladt, rest lesz visszafordulni miatta ilyen messzire? Nem, nem, Uram, mindig reméljen, míg meg nem él kilencszáz évet, Matuzsálem korát; végül szóljon...
2020.07.13 22:44
Kakas úrnak Kakas úr, a begyese1 kérésére küldöm tőle ezt a csibét Önnek. Míg annyi másikat kapott Ön, melyek csak papíron éltek, de ez, nagyobb gondossággal nevelt, szopik, nevet és lélegzik; mivel a tyúk, faja szokásától eltérve, kilenc hónapon át költötte, amíg kikelt. Ezt a csibét egy kis szakáll nélküli embernek nézné, és akik a horoszkópját felállították, azt jósolták, hogy nagy úr lesz belőle Rómában, hiszen az első hang, amivel megtörte a csendet, a papa szó volt. Erősködve azt...
2020.06.16 17:30
Uram, Felleltem a Paradicsomot az Édenkertben, az aranykort, az örök ifjúságot; végül megtaláltam magát a csöpp Természetet pólyájában. Tiszta szívvel nevetünk itt; nagy cimborák vagyunk mi, a falu kondásaa és én, és az egész plébánia azt bizonygatja, hogy megvan hozzá minden, így egy kis munkával elérhetem, hogy egy napon majd jól énekeljek a kórusban. Istenem! képes-e egy olyan filozófus, mint amilyen Ön, egy ilyen kellemes visszavonulás helyett a bíróság hiúságát, terheit és zavarát...
2020.02.27 22:16
Egy adóbérlő1 ellen, aki nem volt hajlandó pénzt kölcsönözni Uram, Ön tartozott nekem azzal a pénzzel, amit öntől kértem; mivel nem gondolhatja, hogy alig negyven aranyért bemocskolnám a hírnevemet azzal, hogy az ön társaságában mutatkozva prostituálnám magamat; és oly sokszor kellett erősködnöm, lelkiismeretem ellen szólva, hogy ön a világ legbecsületesebb embere. Végül már éppúgy nem kockáztathattam meg védelmezését, mint a mirigykórét vagy a túrós hátét2. De már belátom, hogy nem...
2020.01.12 23:28
LeBret tanácsos úr részére Uram, A tél megkötötte a föld nadrághasítékában annak férfi-erejét, az anyagot tehetetlenné tette, és még a szellem is, bárha anyagtalan, mégsem tudhatja biztonságban magát a zsarnokságtól. Az én lelkem is annyira visszavonult magába, hogy testem bármely pontját érinthetem, legalább négy ujjal kell benyomnom, hogy elérjem helyét: tapintom magamat érzés nélkül, és a vas akár száz kaput is nyithatna életemen, mielőtt kopogtatna a fájdalomén. Végül, íme, szinte bénák...
2019.12.22 22:34
Hölgyem,  Ön jót akar nekem! Úgy! már az első sorától a legalázatosabb, legengedelmesebb és legszenvedélyesebb szolgája vagyok, mivel érzem, hogy lelkem a túlzott örömtől oly messzire dagadt, hogy elhagyja ajkamat is, mire ezt a levelet befejezhetném. Íme mégis a végére jutottam, és lezárhatom, ha úgy akarom. Ugyancsak, ha már biztosított vonzalmáról, szükségtelen több sor egy biztos helyért; és ha nem a hős szokása lenne állva meghalni, a szerelmesé pedig panaszkodva, úgy...
2019.11.21 23:32
Az egykorú angol fordító szedetett egyes szavakat dőlt betűkkel, feltételezésem szerint azért, mivel ez a modorosság Gerzan könyvére is jellemző. Ugyan ez nem Cyranoi elem, olyannyira megnyerte a tetszésemet, hogy magam is átvettem. Így ezen a módon jelzem, ha magyarázat tartozik a szöveghez, a szokásos felső indexszám helyett. Ehhez a levélhez túl hosszú lenne a lábjegyzet, így külön cikkben írtam meg.  Röviden: Dr. Gerzan úr, akire bizonyára igen büszke lehetett az...
2019.10.26 23:36
Uram, Úgy vélem, most igazán örömmel berzenkedhetnék az Ősz ellen, ha nem félhetnék attól, hogy megharagítom a vihart, aki nem is elégedhet meg azzal, ha megöl bennünket; addig ki nem elégülhet, ameddig nem szed össze háromféle hóhért is egy halálra, hogy egyszerre mészároljon le bennünket a szemünkön, a fülünkön és a tapintásunkon át: azaz villámlás, égdörgés és mennykő által. A villám kigyúlva lángba borítja tekintetünket, fényességével rávonja szemhéjunkat szemgolyóinkra, két kicsiny,...
2019.09.08 12:26
M..., Csak félig látlak, mert túlságosan szeretlek, és te úgy véled, túl sokat látsz, mert félig szeretsz! Jöjj hozzám, most azonnal, győzz meg arról, a szorongásom csak hazudik, hogy sosem látlak. Már egy teljes napja, hogy nem találkoztunk! egy nap, jó Istenek! Ó, nem akarom elhinni, mert bele kellene halnom. Úgy véled, hogy olyan aprólékosan megrajzolt képet hagytál magadról szívemben, hogy csupán arra hagyatkozva belenyugodjak ígéretedbe? Valóban ott van, és az is igaz, hogy szépen festett...
2019.08.20 00:13
Uram, Bár én vagyok az, aki majd belegebed az egészségbe, még három hete sincs, hogy magam mögött hagytam a betegágyat, és filozófiám máris a gladiátorok kegyeibe hullott. Folyamatosan csak a tercet és a kvartot1 gyakorlom, és már a papírt sem ismerném, ha a párbajra hívó kártyákat másra írnák: a tinta feketéjét már nem különböztetem meg a lélek feketeségétől, és végül majdnem arra kényszerültem, hogy Önnek is a kardommal írjak, mivel a rossz írás dicsőségére szolgál mindazoknak, akiknek...
2019.07.21 04:00
Uram, Mit mondana a Napról, amikor Ön már alaposan átsült, ha már akkor panaszkodik rá, amikor még csak a húsa fűszerezésére siet? Az egész földkerekség számára csak egy nagy fazék; alárakja a pokol tüzét, hogy felforralja, a szelekkel úgy rakja körül, mint a fújtatókkal, hogy ki ne hunyhasson, és amikor konyhánkban is tüzet gyújt, formánkat vesztjük! Felmelegíti a vizeket, lepárolja, egyenesbe hozza, hogy nyerseségük ne tehessen kárt önben, és ön még kesergőt énekel, míg a Nap az...
2019.06.21 18:02
Uram, A meleg barátságra, melyet önért hordoztam, és amelyre ön érdemtelennek bizonyult, kiérdemelte, hogy önt ellenségemnek tekintsem. Ha a filiszteusok nem vesztették volna életüket Sámson karjától, akkor ma nem is tudnánk arról, hogy a föld valaha filiszteusokat is hordozott. Életüket halálukkal nyerték el, és ha tíz esztendővel tovább éltek volna, akkor harminc századdal hamarabb vesznek ki. Hát általam ön is learathatja hitványsága babérjait, mivel arra kényszerít, hogy büntetést szabjak...
2019.05.27 22:33
(Előszó Dassoucy Páris ítélete című bürleszk verséhez) Alantas elme, ne közelíts eme műhöz! Ez a tanács legyen kapuőre az Olvasónak; akár négy nyelven is leírhattam volna, ha nem vélném úgy, hogy te, fejetlen és szívtelen Szörnyeteg, te vagy minden dolgok legocsmányabbja a világon, és hogy még én bánhatnám, ha túl szép sértéseket vágnék a fejedhez, mivel még gyönyörűséget lelhetnél bennük. Jól tudom, csak arra vársz, hogy aljasul megkínozhasd eme művet. De mégiscsak te fizettél a Könyvárusnak...
2019.04.06 23:51
Le Bret tanácsos úr részére Uram, Ne sírjon már, hiszen a jó idő visszatért, a nap megbékélt az emberekkel, és melegétől ismét megtaláljuk a lábunkat, ami a tél alatt teljesen elmacskásodott, mivel csak annyit mozogtak, amennyi a meneküléshez kellett; és eközben a hosszú éjszakák, melyek, úgy tűntek, hogy óránként csak egy lépéssel vánszorognak előre (mivel a sötétben féltek nekiiramodni), ugyanolyan messze vannak már, mint az az első, amelyik Ádámot altatta1; a levegő, amely nemrég még oly...
2019.03.31 13:22
Uram,   Szándékomban állt egy ciprus leírását küldenem Önnek, de csak a vázlatig jutottam, mivel olyan hegyes, hogy még a szellem sem ülhet meg rajta: színe és alakja egy felfordított gyíkra emlékeztet engem, aki az égbe fúródik, a földbe harapva. Ha a fák között is van mesterségbeli különbség, akárcsak az emberek között, mivel levelei helyett tűi vannak, úgy hiszem, ő lehet a fák cipészmestere. Szinte még elmémben sem merek ezen tűk közelébe menni, mert még összeszurkálnak, ha túl...
2019.02.20 09:31
Hölgyem,   A tűz, amivel megperzsel, olyan kevés füsttel ég, hogy még a legkomorabb csuklyásnak is kihívás lenne azzal bekormoznia a lelkiismeretét és kedélyét.  Az a mennyei melegség, amely oly sokszor feszítette Xavéri Szent Ferenc1 zubbonyát, nem volt tisztább annál, amely bennem ég, amióta Önt úgy imádom, ahogyan ő Istent imádta, anélkül, hogy valaha is láthattam volna Önt. Való igaz, hogy aki Önt leírta nekem, olyan képet festett az Ön bájairól, hogy amíg mesterművét előadta, úgy...
2019.01.31 23:05
Uram, Engedtessék meg nekem, hogy csúfolódjak a lázán most, hogy az faképnél hagyta. Hitemre, igen meglepett, hogy ilyen nemes lovag elé merte vetni kesztyűjét, amilyen Ön, és valóban, ez a láz vitézi módon kezdte pályafutását, bár én előre láttam vesztét. Már az egész világ úgy látta, hogy Ön hamarosan távozik az Elíziumi Mezőkre1, és néhány barátja – nem éppen a leghívebbek – már azt terjesztették, hogy a szörnyűséges városba érkezett, bár valójában még a külvárosában sem járt. Valóban...
2018.12.28 22:28
Kisasszony,   Megkaptam fényes karkötőit, és oly nagyszerűnek tűnt előttem az Ön jelét viselnem! Ezek után ne tartson attól, hogy rabja megszökhet, miután karját és szívét is megkötötte. Megvallom, adományát gyanakodva fogadtam, mivel az mindig a haj és a jellem között van a bájak alkotásában, de mivel Önnek még annyi más, nemesebb eszköze van, amivel halált okozhat, hogy tovább nem gyanúsítom varászlással, és mivel hiába is próbálnám megfosztanom magamat bűvölete titkaitól, hiszen nem...
2018.10.28 23:23
Gonosztevő Atya, Ön bizonyára valami királynak vél engem, hogy azt prédikálja követőinek, gyilkoljanak meg, de hallgatóságát nem ugyanabból a fából faragták, mint a Châtel-eket és a Ravaillac-okat1. A jezsuita iskolákat már megtisztították az afféle rossz vértől, és az emlékezet piramisa nem engedi, hogy a gyilkosság elérjen az ön szájától a hallgatósága kezéig.  Ön pulpitusát arra használja (nyolcszáz iskolás tanára és hóhérja), hogy halálomat úgy hirdesse, mint valami keresztes...
2018.10.23 23:08
Hölgyem,   Arra vagyok-e ítélve, hogy még sokáig könnyeket ontsak? Jóságos Angyala nevében könyörgöm Önnek, szép Úrnőm, legyen hozzám annyi barátsággal, hogy felfedi, milyen szándékot táplál irántam, és eljöhessen az a boldog óra, amikor megtérhetek a Vakok Házába, mivel előre látom, hogy az Ön udvariassága arra ítélt, hogy vakon haljak meg. Igen, vakon (mivel az Ön nagyravágyása nem elégedhet meg csupán annyival, hogy félszemű legyek.) Vajon nem készített-e két lombikot két szememnek,...